2. NAP
A keddi napunk volt a legelső, amikor végig Székelyföldön tartózkodtunk. Ezen a gyönyörű reggelen kipihenten és vidáman keltünk fel … vagy inkább fel lettünk keltve fél hétkor összekészülődni és reggelizni. Az említett reggeli svédasztalos volt, virslivel, kenyérrel, és az utóbbira való felvágottakkal, sajttal, zöldségekkel. Később ebből kellett magunknak hidegcsomagot csomagolnunk a napra. Majd reggeli után, mikor összeszedtünk mindenkit mindenhonnan is, elindultunk, és nekikezdünk ennek a várt napnak. Első megállónk egy lekvárkóstolás volt, ahol először beavattak minket a lekvárkészítés titkaiba, majd kóstolhattunk lekvárt, szörpöt, és zakuszkát. Mikor már mindent többször is megkóstoltunk, meglátogattuk a kóstolásnak otthont adó kis boltot, ahol bevásároltunk, mint később oly sok más helyen is. Egy rövidebb buszút után megálltunk a Tarisznyás Márton múzeumban, ahol az örmény és székely életekről néztünk meg egy egyórás kiállítást, tárvezetéssel. Ezután még megálltunk a Lázár kastélynál, amit egy rövid bemutatás után egyedül körbejárhattunk. Ennek a kastélynak volt egy tornya, ahol sok lépcső után gyönyörű kilátás tárult elénk. Az utunk innen a Békás szoroshoz
vitt, ahol sétáltunk az autóút mellett. A kilátás konkrétan mindennél jobban megérte. Vannak képeim, de azok sem adják vissza teljesen az élményt, ahogy egy autóút mellett sétálsz, és rád dudál egy kamion. Áh, szép idők. Az idegenvezetőnk, Tünde, elmesélte, hogy ezt a szorost a Békás folyó vágta át. Ezért Békás szoros. Kreatív, nem? Azt is elmesélte, hogy régen, amikor ezeket a hegyeket még mászták, a hegysor különböző pontjait elnevezték. Az eleje volt a Pokol Kapuja, utána jött a Pokol Tornáca, majd végül a Pokol Torka. Meg is jegyezte a Tünde, hogy ők ilyen nagyon kreatívan, annak nevezik el a helyeket, amik. Miután végig sétáltunk a szoroson, felvett minket a busz, és elbuszoztunk a Gyilkos-tóig. Ott kaptunk rengeteg szabadidőt, miután az idegenvezető elmesélte nekünk a Gyilkos-tó legendáját. Úgy mondják, hogy egyszer réges régen, volt egy szerelmespár, akik nagyon boldogok voltak. De a fiút elvitték háborúba, szerelmese pedig minden nap lejárt a kúthoz, ahol énekelgetett, és sírt. Egy nap egy törökvezér meghallotta az éneklését, és beleszeretett. Elrabolta, és bezárta egy barlangba, ahol
minden nap meglátogatta, és megkérte a kezét. A lány mindig nemet mondott neki. Egy nap, miután újra kikosarazták, elege lett a török vezérnek, és megmondta a lánynak, hogy holnap már ha kényszerítenie kell, akkor is összeházasodnak. A lány elkezdett imádkozni a Jóistennek, hogy tegyen valamit, neki már az sem baj ha meghal, csak ne keljen hozzámennie ehhez a törökhöz. Isten meghallotta kérését, és amikor mind a ketten, a lány és a török, ott voltak a barlangban, rájuk borította az egész hegyet, mindkettőjüket megölve. Azt mondják, a heggyel szemben volt egy juhász a juhaival, neki is véget vetett ez. Így keletkezett a tó, ahova négy folyó
folyik be, de meglepően csak egy folyik ki, és innen kapta elnevezését. Amikor először hallgattam ezt a történetet, meg mertem volna esküdni, hogy ezt már hallottam valahol. Na, ez után volt vagy egy óra szabadidőnk, ahol mindenki szétszéledt a bazárok között, Életem legjobb kürtőskalácsát ettem. A visszainduláshoz azt beszéltük meg, hogy a tó melletti réten találkozunk, de a találkozás idejében csak öten voltunk ott, plusz az idegenvezetőnk. Kiderült, hogy mindenki más a buszhoz ment. Itt viszont már csak visszamentünk a szállásra, pihentünk és vacsoráztunk. Persze ezután a hosszú nap után korán feküdtünk le, olyan éjfél körül. A továbbiakban is be fogok számolni, csekkoljátok a blogot napi szinten!
