Lehet-e békés hely egy iskola? Fontos-e, hogy pedagógusként aktív szerepet vállaljunk az iskolai bántalmazás megelőzésében és kezelésében a biztonságos iskolai környezet megteremtése érdekében?
Az elmúlt évek kutatási adatai szerint (UNICEF Magyaroroszág) az iskolás gyerekek több mint fele élt át rendszeres fizikai, lelki vagy verbális erőszakot, vált az iskolai bántalmazás áldozatává Magyarországon. Még beszédesebb adat, hogy a megkérdezett diákok 85%-a azt állította, hogy legalább egyszer már megtapasztalta az iskolai zaklatást, vagy bántalmazást. Gondolhatjuk, hogy a bullying jelenség inkább a középiskolákban jellemző, de „az érintettek fele 6-10 évesen (alsó tagozatos korban) tapasztalt először „bántalmazást” az iskolában.”
Hol fordulnak elő leggyakrabban ilyen esetek? Az osztálykirándulásokon, táborokban, a menzán vagy esetleg az udvari szünetek alatt, ahova a tanárok figyelme már nem ér el?
„A kutatás eredményei alapján az iskolai bántalmazás legfontosabb helyszíne az osztályterem (81%). Ezt követi az iskola folyosója és udvara (59%, illetve 47%).” Pedagógusként tehát kötelességünk és felelősségünk, hogy fejlesszük diákjaink szemléletmódját, az iskolában aktívan foglalkozzunk az iskolai bántalmazás témakörével. Kiemelt szerepünk van abban, hogy megelőzzük, felismerjük és közösségi szinten együtt tegyünk a bántalmazás és a zaklatás ellen. Célunk, hogy olyan iskolai közösséget formáljunk a Tág Világ Iskolában, ahol egymás tisztelete, a gyengébb melletti kiállás, a segítségnyújtás, a resztoratív szemléletű konfliktuskezelés, a nyitott párbeszéd a MI közös hangunkká válik.
Október végén belső továbbképzésünk első témájának éppen ezért az iskolai bántalmazás témakörét választottuk. A tematikus workshopon rövid előadások és interaktív aktivitások váltották egymást. Pedagógusaink előre meghatározott témák mentén kiscsoportokban készültek fel az előadásaikra, a műhelymunka során pedig saját tapasztalataikat, bevált jógyakorlataikat és ötleteiket is megosztották egymással, bevonva a hallgatóságot a közös gondolkodásba, aktivitásokba és a reflexióba. Ez a forma lehetőséget teremtett a tapasztalatcserére, új nézőpontok megismerésére, a közös tanulás pedig erősítette pedagógusközösségünket és a szakmai fejlődésünket.
A workshop témáin belül tisztáztuk az iskolai bántalmazás fogalomkörét, szereplőinek részvételét a bántalmazás folyamatában, beszélgettünk arról, hogy pedagógusként mit tehetünk az iskolai bullying megelőzése érdekében, hogyan fejleszthetjük még tudatosabban diákjaink szociális készségeit. Drámajáték és dramatikus eszközök segítségével megtapasztaltunk, hogyan hat ránk egy közösségben a kirekesztés. Kiemelt szerepet kapott az előadások körében a cyberbullying, hiszen a bántalmazás az offline térből kilépve még kegyetlenebbé válik az online világban. Az online térben és a mindennapi iskolai életben is egyre gyakoribbak azok a helyzetek, amikor a gyerekek segítségre, megértésre és iránymutatásra szorulnak. Fontosnak tartjuk, hogy felkészülten és érzékenyen tudjunk reagálni ezekre a kihívásokra is.
A workshop fontos gondolatokkal zárult: egyetértettünk abban, hogy a bántalmazás megelőzése és szakszerű kezelése, az együttműködő párbeszéd, az empatikus, egymásra figyelő és segítő közösség kialakítása közös felelősségünk. Egyéni célkitűzéseket fogalmaztunk meg erre az évre, hogyan tehetjük még békésebb és biztonságosabb hellyé az iskolánkat, hogy támogató és értékközpontú közösség legyen minden gyermek számára.
