Nagyon nagy izgalommal és készülődéssel vártuk a DÖK-napot. Tudtuk, csupa jó dolgok várnak ránk, de az égiek közbeszólhatnak, mert a tartalmas programok a szabadban voltak kivitelezhetőek. Ezúttal az időjárás kegyes volt hozzánk és naptejekkel felfegyverkezve néztünk a nap elébe.
Egy bérelt csuklósbusszal indult el az egész iskola a gyerekek nem kis élvezetére, ugyanis kicsit hangosabban tudtunk csak egymással szót váltani, a retro érzést mégis magunkénak tudhattuk.
Pomáz és Pilisszentkereszt között félúton terült el a hatalmas Fülöp farm, ahol már megérkezésünk pillanatában érezhettük a vendégszeretetet és a törődést.
Minden osztály maga készítette el az ebédjét, melyet bográcsokban főztünk. A finom borjúhúst a házigazdáktól kaptuk. Azt, hogy milyen étel készüljön ebből, a szülők hosszas értekezése előzte meg. Osztályonként 4-5 anyuka és apuka főzött lelkesen. Bár a gyerekek is szívesesen segédkeztek az előkészületekben, nekünk mennünk kellett, mert két „tudós” ember már várt ránk, hogy izgalmas történelmi utazásra repítsen minket. A farmon belül megtekinthettünk egy házat, ami csupa természetes alapanyagból készült, mégis olyan jól funkcionál, ami a mai kor igényeinek is megfelel. Ásatás során feltárt középkori köveket láthattunk. Megismertük, hogyan termesztették régen a szerzetesek a gyógynövényeket, miközben nyugtató citromfüvet és mentát rágcsáltunk.
Mire visszaértünk már rotyogott az ebéd. Ezen a ponton a gyerekek birtokba vették a farmot. Volt kecskesimogatás (no meg kergetőzés velük), fáramászás, dárdafaragás, tóparti békales és nyuszivadászat. Aki közben megéhezett, kóstolhatott a házi kecskesajtokból.
Mivel a gidákat már lefárasztottuk, így inkább nekiindultunk meglátogatni a nagykecskéket. A gyerekek némelyike először félve, aztán nagy-nagy lelkesedéssel fejt. A vödrökbe csordogáló tejet természetesen megkóstoltuk és fülig érő szájjal tértünk vissza a piknikezős területünkre.
Következett a számháború, amiből természetesen a tanítók és tanárok sem maradhattak ki. Mindenkin eluralkodott az izgalom és az önfeledt játék öröme és „tankoltunk” és kúsztunk és kiabáltunk és rohantunk és bokrokat ugráltunk át, mert játszani a legjobb dolog a világon! Végül döntetlen lett, mert a piros és a sárga csapat egyszerre szerezte meg az ellenfél labdáját.
Jól elfáradtunk mire elkészült a megérdemelt ebéd. Mindenkié nagyon finom lett. Friss cipókkal tunkoltuk ki a tányérjainkat, kivéve azokat, akiknek maga a cipó volt a tányér.
Egy kis pihenés és sajnos vége lett a napnak. Indulnunk kellett, de nem szomorkodtunk, mert várt minket a Tág Világ és Anyu, Apu.
Hálás köszönet a vendéglátásért, Vidosa Beának a képekért, és a szakács szülőknek a finom ebédért!
