Jól ismert és szeretett iskolában, jól ismert és szeretett tanítónéninél kezdtük az első osztályt. A néhány hetes beszokási időszak után azonban azt vettük észre, hogy hiába a jól ismert közeg és a kiváló pedagógus, a gyerek nincs a helyén. Nem szívesen indult iskolába, ha már ott volt, akkor dolgozott ugyan, de folyamatosan magatartási problémái voltak, aminek ő maga sem tudta az okát. Néhány hónap leforgása alatt eleven, kíváncsi és barátságos kisfiúból kedvtelen, túlérzékeny és feszültséggel teli kisgyerekké vált. Az utolsó csepp a pohárban az iskola átalakulása volt a tanév kellős közepén. Ha előre tudjuk, hogy új gazdája lesz az iskolának, egészen biztosan nem vittük volna oda a gyereket, mert a mi gondolkodásmódunk és az új üzemeltető értékrendje között elég nagy szakadék tátong. Minden amellett szólt, hogy váltani kell.
Viszonylag egyszerű volt a választás, hogy merre induljunk. A Tág Világ programot már Herkuleses időszaka óta követtük a kerületben egyedülálló, gyermekközpontú oktatási módszerei miatt. Nagy levegőt vettünk, felvállaltunk a mindennapos utazással járó kihívást és bekopogtunk az ajtajukon. Szerencsére szívesen fogadtak minket a gyerekek, a tanítók és a szülők is. A gyereknek már az első napokban volt sikerélménye és kíváncsian fedezte fel a hagyományos könyvektől merőben eltérő munkafüzeteit. Nagyon hamar új barátokat talált, a magatartásbeli problémái pedig meg sem jelentek. Szép lassan megszabadult a benne lévő feszültségtől is, és a hét évesek kifogyhatatlan kíváncsiságával és rá jellemző vagánysággal vetette bele magát az osztály életébe. Tekintettel arra, hogy a Tág Világban a gyakorlatban is megvalósul az, hogy a gyerekek, a tanítók és a szülők között szoros együttműködés van, egy rendkívül aktív, kreatív szülői közösségben találtuk magunkat, akik mindenben igyekeznek támogatni az osztály életét. A Tág Világban mind a kisfiunk, mind mi, szülők a gondolkozásmódunkhoz és értékrendünkhöz közel álló közösséget is találtunk.
